Hír7 hírek

1994-ben álltam először DJ pult mögött és gyakorlatilag 1995 elejétől játszom szórakozóhelyeken. Előtte rengeteg szalagavatón, gólyabálon zenéltem és hangosítottam is. Tatabányán álltam először discoban a lemezjátszók mögött. Hosszú folyamat volt, amíg idáig eljutottam. Az ember kitalálja gyermekként, majd a kis zsebpénzéből elkezdi szépen lassan beszerezni a lemezjátszókat, lemezeket. A kilencvenes években még kazettás magnóról indítottam a zenéket, majd elég hamar váltottam bakelitre, mert azzal lehetett igazán ütemre keverni. Abban az időben három hónapon keresztül jártam az országot, mint warm up DJ. A legelső parti-sorozat az a bizonyos hétfői buli volt, ami még 2003-ban indult. A NIGHTLIFE party-k és a Csibészek házigazdájaként is sokan ismerhetnek - előbbi már öt éves - ennek égészi alatt több rendezvény is fut, például péntekenként az Origo a Liget Clubban. Mint minden kezdő lemezlovas én is számos negatív kritikát kaptam kezdetben, de szerencsére már nem emlékszem ezekre. Az eredmények és a sikerek feladtetik az évek alatt. Ha valakinek ez a stílus nem tetszik, attól el kell vonatkoztatni, mert ez egy eszköz a szórakoztatásra, stílusokról nem lehet vitatkozni, mindenkinek más tetszik, más az ízlése. A szakmai kritikára nem mindig érdemes adni, ha csak nem technikai jellegű. A teljesítményt és az elért eredményt mindig tisztelni kell, vannak szakmán belül is, akik rendelkeznek ilyenekkel, az ő véleményükre szívesen adok.

Mennyire van kész előre a szetted egy estére?

Ennyi év után már azért hívnak el amit képviselek, ez eléggé beszűkíti a zenei lehetőségeimet. Van egy olyan háromszáz zenéből álló playlist, amit időnként frissítek, hiszen minden héten vannak új megjelenések, viszont a buliban, még ha nagyon meg is pörgetem, 40-45 zenénél több nem fér bele. Ennek a mennyiségnek a fele nagyjából, mindig ugyanaz, ezek a saját slágereim. „Miért nem fogod be a pofádat?” – ehhez hasonló kommenteket is szoktam kapni a közösségi oldalaimra. Sose fogom befogni (nevet). Egyébként ennek is megvan az oka, ugyanis nagyon sok „cut király” van, akik kivagdossák a szettjeimből a zenéket és lejátszák, viszont mi ezeket a közönség szórakoztatására hozzuk létre, így tudunk eredetiek maradni és mivel belebeszélek nem tudják kivágni.

Sokan kérdezik tőlem mi a siker titka. A kérdés inkább az, hogy vajon mit vagy hajlandó feladni a céljaid eléréséhez. A legtöbb ember erre azt válaszolja, hogy bármit. Nehéz lemondani a haverokkal való horgászásról, vagy csak egy laza sütögetésről a hétvégi házban. Ezek apróságoknak tűnnek, de fel kell adni dolgokat, olyanokat, ami azok számára, akik nem éjszakáznak, természetes dolognak tűnnek. Minden fellépés után hajnali hatkor, hétkor, amikor hazaérsz kialszod magad, délután felkelsz, így a napod nagy része már el is ment. Ez egy magányosabb életvitel, mert nem tudsz a barátaiddal együtt lenni annyit amennyit szeretnél. Emiatt egy idő után le is fognak morzsolódni, mert ők a saját brigádjukkal mozognak, amíg te a DJ pultban állsz. Aki a párkapcsolatban melléd kerül, nagyon tolerálnia kell ezt az életmódot, hiszen ő feltehetően tud alkalmazkodni hozzád, de te nem tudsz hozzá, mert amikor ő alszik, te dolgozol. Anyukám kezdettől támogatott, bár azt ő sem sejtette, hogy ebből egy életre szóló szenvedélyes munka lesz. 22 évesen ismertem meg a feleségemet, akkor már zenéltem, így ő már a folyamatnak a részese volt. Négy öt éjszakát minimálisan, ha együtt tudunk tölteni, mert reggel ötkor érkezem haza, amikor ő már kelni szokott. Ezt azért kevesen tudják tolerálni és megszokni.

Megérte mindent feladni vagy vannak kételyeid?

Ha újra születnék, akkor is biztos ismét lemezlovas lennék. Nekem is voltak főiskolai terveim, de mire odaértem az éjszaka nagyon elvitt, bár azt mondják, sosem késő lediplomázni. Négy szakmám van, ebből kettő technikusi, de a zenélés miatt lehetőségem sem volt, hogy valamilyen mérnök váljon belőlem. Az éjszakai élet a bioritmust is felborítja, például nagyon könnyen meglehet hízni, sokkal többet kell dolgozni azon, hogy fitt maradj, mint egy átlagembernek, aki rendesen alszik heti hét napot. Ha valamit, akkor ezen biztosan változtatnék, ha újra kezdhetném.

Te magad vezetsz haza a bulikból. Nincs benned félelem, hogy egyszer a fáradtság miatt történhet bármi az úton?

De! Sajnos történt már, de szerencsére nem komoly baleset. Egyszerűen figyelmetlenség volt az oka. Hóra futottunk az M5 autópályán és nekicsúsztam a szalagkorlátnak. Azért vezetek én magam, mert ha egy sofőröm lenne és hibázna, akkor felmerülne bennem a kérdés, ha én vezettem volna ugyanez történt volna. Saját magamért én vállalom a felelősséget. Egy ember mindig elkísér. Az országot nagyon kevesen ismerik úgy mint én, rengeteg helyen jártam már fellépni.

Hova tovább?

Rengeteg fiatal DJ azt mondaná, hogy szeretne játszani Tomorrowlanden vagy az ULTRA-n, én nem kergetek ilyen elérhetetlen álmokat, mert ebből az országból nagyon nehéz kijutni ezekre a fesztiválokra. Amit én képviselek stílus, külföldön nem annyira megy ez, inkább a hazai közönségnek szól. Itthon már sok mindent megjártam, megkérdezte Török Jani barátom tőlem, hogy elértem-e már mindent, hova tudok még eljutni. Erre azt válaszoltam, hogy én nem felfelé törekszem, hanem az utat járom, ami néha balra visz, néha jobbra, azt hogy a jövő mit hoz, nem tudom, de igyekszem folyatatni az elkezdett munkát. Nincs már annyi előttem mint mögöttem, de reálisan 50 éves koromig szeretném az aktív zenélést folytatni. Nagyon büszke vagyok, hogy mind a közönség, mind a szakma engem választott 2017-ben az “éV DJ-jének” hazai mainstream kategóriában. A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy a közönség szeret és talán ez ad az egészhez lendületet. Az elmúlt egy év legnagyobb sikere az részünkről - a Jackwellel közös Personal Jesus - amire Náksi Attila kért fel. A Depeche Mode a zenei ízlésem egyik meghatározó láncszemének darabja, egy közel harminc éves dalról beszélünk, amit a közönség nagyon szeret.

Az alkohol és a tudatmódosító szerek erőteljesen jelen vannak az éjszakában. Neked erről mi a véleményed?

Nagyon örülök, hogy kitértél erre, én az elvek embere vagyok, és egy picit reneszánsz embernek is tartom magam. Vannak dolgok, amiben eléggé határozott véleményem van. Én sem gyerekkoromban, sem később nem éreztem úgy, hogy nekem szükségem lenne drogokra. Elitélendő dolognak tartom, ha lehetne drog ellenes nagykövetnek lenni, én lennék az első, aki jelentkezne erre a pozícióra. A legtöbb ember nem képes komoly fizikai állóképességre, csak valami segédszerrel. Ennek vannak természetes formái, mint például a kávé. Nagy kávé szerető hírében állok, amatőr baristának azonban még nem nevezném magam, de közel járok hozzá. A kávé szintén egy serkentő szer, de nem narkó. Eddig se használtam semmiféle narkotikum a jövőben sem fogok.

Kimerültség előfordult már nálad az elmúlt években?

Kifejezetten ájulás, összeesés még nem volt. Több DJ-nél előfordult már hasonló, sőt volt akihez mentőt is kellett hívni. Igyekszem tudatosan felépíteni a hétvégéimet, nem csak a zenélés, hanem az egyéb teendőim tekintetében. Megpróbálok rápihenni az éjszakákra, de a nagy hajtásban könnyen legyengül a szervezetem és egy influenza gyorsan le tud venni a lábamról.

Fotók: Hír7
Szerző: Vásárhelyi Dávid